Szia!
Anna vagyok
Balaton, nyár és rengeteg papír.
Réges-régen egy balatoni munka során szerelmesedtem bele a rajzolásnak ebbe a formájába. Imádtam. Reggel kisétáltam a mólóra, és éjszakába nyúlóan csak embereket rajzoltam egy apró lámpa fénye alatt. Eredetileg ugyan karikatúrákat kellett volna rajzolnom, de már akkor is csak arra tudtam gondolni, hogy mi szükség van rá, hogy kiemeljek valamit, amit amúgy is mindenki lát. Így lettem kamukarikaturista 🙂
Mind ismerjük „hibáinkat” (legyen az vélt vagy valós), életünk során bőven van alkalmunk, hogy időről időre leltárba vegyük őket.
Egy nagyobb orr bizonyíthatóan a déditől, vagy az a rakoncátlanul göndörödő haj édesapánktól. Az egyik fülem épp egy centivel feljebb van, mint illik…de ha majd találkozunk, te magad is megbizonyosodhatsz felőle, most hogy így szóltam róla 🙂
És szerintem érted már… Mind tudjuk, hogyan nézünk ki, de vajon azt is tudjuk, miként látnak bennünket mások?
Sok esetben teljesen mást látunk mi magunk a tükör előtt állva és mást a körülöttünk lévők. Szerintem minden attól függ, hogy hogyan érzel 🙂
Mást lát a szerelmed, mást a szüleid, a barátaid, a nem barátaid, a buszon álló ismeretlen, kutyád, cicád…és ez így van jól.
Ha létezne egy masina, amely képes lenne a képzeletünkben megjelenő alakot kivetíteni vagy papírra vinni, szinte teljes bizonyossággal írhatom, hogy nem lenne 2 egyforma vagy tán még hasonló alak sem.
Mert az érzelmeink hatással vannak a szemünkre, látásunkra.
A csodaszerkentyű még nem létezik, de ha nem várnál tovább szívesen megmutatom én miként látom a világot és benne titeket…
Készen állsz, hogy megpillantsd magad?
Az esküvőn rajzolás számomra egy különleges alkotási forma.
Amikor esküvőn rajzolok, elképesztő energiák szabadulnak fel bennem, kicsit talán ahhoz hasonlító érzés, mint mikor a gyerekek fogócskáznak. Csak a legvégén vesszük észre, hogy valójában mennyire nagyon kifáradtunk, mert maga a fogócska olyan izgalmas volt, hogy nem volt időnk ezzel foglalkozni.
Nincs két ugyanolyan esküvő, mint ahogy nincs két egyforma násznép sem. Minden alkalommal ugyanolyan kíváncsisággal érkezem, és alig várom, hogy új emberekkel és arcokkal ismerkedjek meg:) És hogy vajon: izgulok? Mindig 🙂
Esküvőnrajzolás?
Minden vonalamban ott az „akkor és most”. ugyanis csekély idő áll rendelkezésemre, hogy elkapjam a velem szemben ülő karakterét. Mindemellett pedig az is igazi kihívást jelent, hogy ne érezze unalmasnak azt a néhány percet.
Meseportré?
Tényleg bármikor jobb kedvre derít. A meseportré egyfajta alteregó teremtés, mint mikor kiválasztod a kedvenc karakteredet egy videójáték során a legjobb viszont az benne, hogy senki másra nem illik.
Apró gesztusok és emlékek formálnak. Néha furcsa, hogy papíron lévő vonalak képesek „magukbarejteni” olyan szavakká nem formálható jelentéseket, amelyekre ha rápillantasz, csak annyit érzel, hogy „de hiszen ez én vagyok!”.
Nem a különböző „hozzádköthető” tárgyak kollázsszerűen rádobált elemeitől válsz azzá aki vagy.
Vagy valami egészen más?
Nem mindenkinek elég „csak” a váz, akad olyan terv, ötlet amely más megközelítést igényel. Illusztráció bármilyen alkalomra készíthető. Én magam is sokmindent a rajzaimon keresztül dolgozok fel: ha például szomorú vagy dühös vagyok vagy nem értem a körülöttem zajló dolgokat, megpróbálom magamból kirajzolni. Legyen szó örömteli vagy kevésbé jó érzésekről, mind-mind alkalmas arra hogy valami csodálatos szülessen belőle anélkül, hogy elnyomnánk vagy túldomborítanánk jelentőségét.
Te | vászon | ÉN
Sokáig nem értettem igazán, mekkora kincs az, hogy mennyire másképp emlékszünk dolgokra. Mi marad meg, mi szunnyad bennünk arra várva, hogy a megfelelő időben a felszínre ússzon és mi az ami mások emlékével együtt válik valami egészen fontossá. Az én emlékezetem nagyon régre nyúlik vissza és még annál is többet hordoz szimpla képeknél. Hiszem, hogy ez az oka annak, hogy különös érzékenységgel vagyok azok iránt az emberek iránt, akiket rajzolhatok.
Habár jellemzően aranyos, kedves dolgokat rajzolok, szeretem meglepni az embereket. Néha igyekszem egy kis erőt, huncutságot csempészni abba, amit éppen csinálok. Nem minden karakteremnél törekszem „cukiságra” 🙂
Vannak pillanatok, amikor más technikákkal is kísérletezem, de végül mindig azon kapom magam, hogy nem bírok egynél megállni. Ritkán használok elejétől a végéig egyetlen megoldást. Az akvarell egy igazán bosszantó dolog tud lenni számomra, ezért időről időre előveszem, hogy némi türelmet tanuljak..néha pedig egész aranyos dolgok lesznek belőle.