Zsuzsit és Tomit egy helyszínbejárás során ismertem meg, ahol én is jelen voltam, mint „kiállító” (az akkor készült rajzot egyébként a mai napig nagyon szeretem, ha van egy kis időtök megkereshetitek a portfólió oldalon).

Az esküvőjük ezután sajnos nem sokkal el is halasztódott, de Zsuzsi úgy gondolta, karácsonyra mindenképp szeretné meglepni Tomit és a családot valami cukisággal: így elkészülhetett egy közel sem szokványos karácsonyi pizsis kép a kutyusukkal, Otis-szal kiegészülve. (Ezt a képet pedig itt nézhetitek meg: www.szollosianna.hu)

Bevallom, ebben az időszakban olyannyira kiszámíthatatlannak éreztem mindent, hogy titkon úgy gondoltam, ebből bizony már nem is lesz semmi, de ahogy telt-múlt az idő… egyszercsak üzenetem érkezett:

„Megvan az új dátum, szabad vagy még?”

Mintha csak nekik találták volna ki azt a napot…:)

Zsuzsiék – mint utólag kiderült – nagyon szeretnek játszani és bolondozni, de nem csak ők, hanem a család és a barátok is:D ezért ők ketten és Viki, a ceremóniamester egészen elképesztő és mozgalmas programot állítottak össze a vendégek számára.

Különböző feladatok és kvíz várta a násznépet, és bizonyosan írhatom, hogy mindenki imádta őket.

A feladat része volt egy ‘pontgyűjtő tombola‘ (ezt láthatjátok a képen), amelyre pecséteket kellett gyűjteni: minden teljesített feladat után Vikinél lehetett jelentkezni, és ha sikerült mind az 5-öt megszerezni, akkor a kártyát eltehették emlékbe és helyette kaptak egy tombolaszelvényt. Az este folyamán pedig lehetett izgulni az ajándékok miatt, amelyet Zsuzsiék állítottak össze… 🙂

Biust egy tavalyi menyasszonyomnak, Laurának köszönhetem.

Egy kis előzmény: Laura és Peti esküvőjének helyszíne a ráckevei Provence Weddings volt és már csak amiatt is olyan emlékezetes számomra az ő lakodalmuk, mert Laura nagyon ragaszkodott hozzá, hogy az ajándék képük hagyományos módon, kézzel készüljön.

Bius az esküvőjüket hipergyorsasággal és egymaga szervezte meg és egészen biztos vagyok benne, hogy minden fáradság ellenére egyáltalán nem bánta meg.

De ha van kedvetek az alábbi linkre kattintva elolvashatjátok az ő részletes összefoglalóját, amelyet a joy.hu-n publikált! KATT IDE!

Emiatt a családias hangvételű, „csak a miénk” elképzelés miatt különösen megtisztelve érzem magam, amiért úgy gondolták, nekem is helyem van ezen a csodás napon.

Az eredeti tervek szerint 2 órára hívtak, azonban végül majdnem egész este „maradhattam”:)

Azért 4 óra a legkisebb válaszható csomag, mert az a tapasztalatom, hogy ez idő alatt egészen biztosan van mit rajzolnom. Természetesen minden esemény más és más és rengeteg forgatókönyv létezik: sok helyen vannak bátortalanabb résztvevők, míg mások úgy gondolják ráérünk, „majd visszajövünk később”:) és hipp-hopp el is telt az idő.

Ilyen létszám mellett  Bius helyében valószínűleg én is biztosra mentem volna.
Igyekszem úgy készülni minden egyes esküvőre, hogy bármi lehetséges:)

Mikor megérkeztem, óvatosan beléptem és megpillantottam a párt. Épp el voltak foglalva, ezért Csabától kaptam némi segítséget, hogy miként és hova lenne érdemes berendezni a rajzolós sarkot. 

Ekkor egy ismerős arcra lettem figyelmes. Katával, a fotóssal a Provence Weddings nyílt napján ismerkedtem meg, majd Lauráék esküvőjén dolgoztunk együtt először.

Kata egyébként elképesztően kedves, közvetlen és különleges érzéke van a megfelelő pillanatok megörökítésére (számos fotómat az oldalon is neki köszönhetem), de nem csupán a fotózáshoz ért, hanem mozgóképeken keresztül is képes elképesztő módon visszaadni a megismételhetetlent.

Tényleg lenyűgöző, ahogyan ő látja a világot.

A Villa Bagatelle, mint helyszín.

Korábban jártam már itt, és mindig elképedek, hogy egy helyszín miként tud átalakulni egy-egy esemény kedvéért:) A Villa Bagatelle minden részletét imádom, a méretétől pedig teljesen odavagyok. De mint később kiderült, ez egy nem várt  fordulat eredménye volt, mert szerették volna kint a szabad ég alatt tartani a lakodalmat, de az időjárás szeszélyessége miatt végül a vacsorát bent tartották:)

Nekem a Villa Bagatellről ezentúl Bius és Balázs fog eszembejutni, mert  ennek az estének minden egyes percét imádtam és kettejük családját is a szívembe zártam:)

A Villa Bagatelle, mint helyszín.

Korábban jártam már itt, és mindig elképedek, hogy egy helyszín miként tud átalakulni egy-egy esemény kedvéért:) A Villa Bagatelle minden részletét imádom, a méretétől pedig teljesen odavagyok. De mint később kiderült, ez egy nem várt  fordulat eredménye volt, mert szerették volna kint a szabad ég alatt tartani a lakodalmat, de az időjárás szeszélyessége miatt végül a vacsorát bent tartották:)

Nekem a Villa Bagatellről ezentúl Bius és Balázs fog eszembejutni, mert  ennek az estének minden egyes percét imádtam és kettejük családját is a szívembe zártam:)

Ez a sztori ugyan jó pár évvel ezelőtt történt, de enélkül az lakodalom nélkül talán soha nem kezdek el ezen gondolkozni, hogy érdemes lenne esküvőkön rajzolnom.

A bemutatkozó oldalamon olvashattad, hogy egy nyarat végigrajzoltam a Balatonon.

Nagyon sokat emlegetem, gondolok arra az időszakra és nagyon vágytam rá, hogy egy napon valami különleges módon művelhessem ezt a fajta firkálást, mert tényleg nagyon imádok embereket rajzolni.

Hogyan jött az ötlet?

A barátaink az esküvő napján tartották a kreatív fotózást, ami egy órányira volt a lagzi helyszínétől, ráadásul el is húzódott…ennek eredményeként ők eltűntek, mi pedig ott maradtunk.

Félreértés ne essék, remek lakodalom volt. Hatalmasat mulattunk, csupán volt egy hosszabb része a napnak, amit másképpen is eltölthettünk* volna. De különben nem minden násznép igényli a koordinációt, vagy a szórakoztatást. Ezt nektek kell tudni.

*ez annyit jelent, hogy a déli nap melege és a csuda pálinkák, hát hogy is írjam…garantálhatták volna az instant napszúrást…ezért volt időm mindent kitalálni…:)

De amennyiben lehetőségetek van esküvőszervezőt és/vagy ceremóniamestert fogadni, mindenképp érdemes keresni egyet…vagy kettőt 🙂

Mi az az esküvőn rajzolás?

Biztosan láttál már a balatoni kikötők valamelyikénél vagy Barcelona terein karikatúrázó/rajzoló művészeket. Ez is pont így néz ki, csak a végén nem leszel ‘nagyorrú’ és veled szemben sem egy pacák ül majd:)

Ez nem karikatúra, hanem meseportré

A karikatúrával ellentétben – amelynek célja, hogy kidomborítson vélt vagy valós ‘hibákat’ – én inkább meseportrékat készítek. A hibáinkkal mindannyian tisztában vagyunk, illetve nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy ezeket valaki észrevegye.

Sokkal nagyobb kihívásnak találom, hogy csupán perceim vannak meglátni és kihozni belőled azt a valakit, akit csak én láthatok. A végeredmény pedig olyan, mintha épp most léptél volna ki egy rajzfilmből.

Köszönőajándék

Számtalan variáció létezik köszönőajándékra, vannak jópofa és kevésbé esztétikus ötletek is, ráadásul nem mindenki szereti ezeket később az otthonában, de ha már mindenképp ragaszkodsz hozzá, miért ne lehetne valami olyasmi, ami igazán ámulatba ejtheti a vendégeiteket és szívesen nézegetik majd?

A helyszínen készült gyorsrajzok remek kikapcsolódást jelentenek a násznépnek és nem utolsó sorban örök emléket rólatok, és az esküvőtök napjáról.

Az apróbb létszámú lakodalmak esetében az esküvőnrajzolás simán kiválthatja a köszönőajándékot.

Mennyi idő alatt készül el? Mi történik?

Sokan megijednek a portré kifejezés hallatán, hogy ez biztosan valami hosszú ideig tartó üldögélést jelenthet, és mindezt mozdulatlanul…egy lagziban. De szó sincs ilyesmiről.

Amíg rajzolok, a vendégeiteknek nem szükséges szobor módjára ülniük. Élvezhetik a zenét, beszélgethetnek egymással, de akár velem is, ha szeretnének.

Egy karakter elkészítése 6-10 percet vesz igénybe.

Mivel általában egyszerre ketten kerülnek egy képre ez hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 15-20 percenként váltják egymást a vendégek (természetesen fel vagyok készülve szóló potrékra és 4-5 fős gyerekes családokra is:)

Sajnálatos(?) módon nem tudom felvenni a versenyt a különböző kütyükkel (mint például selfieboxok), vannak korlátaim. Könnyen lehet – és általában így is van -, hogy nem fogok tudni mindenkiről képet készíteni.

Próbálj úgy tekinteni erre a helyszínen rajzolásra, mint egy felejthetetlen élményre és lehetőségre a vendégeitek számára.

A rajzolásban az a jó, hogy nem csupán annak izgalmas, akiről a kép készül, hanem az is remekül szórakozik, aki csak nézi, miként készül el egy meseportré „pillanatok alatt”.

De mi van olyankor, amikor nincs támpont. Ilyenkor szerencsés módon mindig van valaki, aki segít és bízik benned. Hála Emesének mindig tudom, hogy jó emberekkel találkozom majd és nincs mitől tartanom.

Már említettem Anna & Viktor esküvője kapcsán, hogy ugyanarra a dátumra két pár is jelentkezett.

Nos 🙂 ők a másik páros: Kata és Gábor. Az ő esküvőjük összefoglalóját olvashatjátok.

A párok jellemzően vagy az egyik, vagy a másik szolgáltatásomat veszik igénybe. Van akinek csak grafikára van szüksége: nászajándékhoz, köszönőajándékhoz vagy a vendégkönyvhöz, míg mások ‘csak’ az esküvőn rajzolást kérik. Ők viszont úgy gondolták, érdemes lenne valami egyedi módon ötvözni a kettőt: így tettünk ebből is egy kicsit, meg abból is.

Elkészítehettem számukra a köszönőajándékhoz szükséges grafikát, és részt is vehettem a mesés lakodalmukon.

#köszönőajándék #hűtőmágnes

Katával az esküvő napjáig nem találkoztam, csupán e-maileken és telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Összecsiszolódásképp azt kérték, hogy készítsek kettejükről egy meseportrét, hogy hűtőmágnes formájában átadhassák vendégeinek a nagy napon.

#a nagy nap #esküvőnrajzolás

Mikor megérkeztem a helyszínre, akkor szembesültem vele, hogy nekem itt még bizony másznom kell… ám amikor felértem a hegy tetejére, megpillantottam Katát, akit épp a tesója, Dóri csinosítgatott. Annyira gyönyörű volt. Ahogyan a peremen állt, a szikrázó napsütésben, abban a hatalmas fehér szoknyában…

Ám pillanatok alatt fordul át a dolog valami fura szomorúságba, mert tudom, hogy nem lehetek ott mindegyiken és választanom kell.

Sajnos így történt ez most is. De még nem döntöttem el, hogy érdemes-e szomorkodnom miatta vagy sem… 🙂

Eredetileg azért kerestek meg, hogy rajzoljak a násznépnek a nagy napon, azonban egy másik pár gyorsabb volt náluk (erről a lakodalomról ITT olvashattok részletesebben) így az ő esküvőjükhöz nem lehettem ott. Vagy talán mégis?

Imádom, róla még később mindenféleképpen írok majd, mert megérdemli.

Emese – ő az esküvőszervező – kapcsolt össze Annával és Viktorral.

Különleges vendégkönyvet álmodtak meg: ehhez készítettem nekik egy digitális meseportrét, amelyből vászonképet csináltattak, így a vendégeik erre írhatták fel a nevüket és a jó kívánságaikat. Anna szerette volna ha a rajzon az esküvői ruhájukban örökíteném meg őket, így elküldte a ruhapróba során készített képeket, én pedig elkezdtem a firkálást. Néhány apróság kellett még a képre: a csokor, egy fátyol és némi fény és már készen is volt.

Ugyan már, dehogy csak ‘ennyi’:D

Annáék kaptak két tervet mielőtt nekiugrottam volna a kép kidolgozásának, hogy kiválaszthassák a rájuk legjellemzőbbet.

Ezek a skiccek (vázlatok) rendszerint egyáltalán nem tükrözik a végeredményt, csupán ahhoz adnak némi segítséget, hogy könnyebben el tudd képzelni mi hova és mekkorába kerül majd. íme a két terv:

Nem egyszerű a másik fejével gondolkodni, belelátni a gondolataiba, vagy átérezni az elképzeléseit, de kellő nyitottsággal csodálatos dolgok születhetnek. Hatalmas szerencse, hogy Anna és Viktor bíztak bennem és ezek után is úgy gondolták, hogy érdemes kivárni míg elkészülök.

Természetesen minden ellenőrző körben igyekeztem elrejteni Anna menyasszonyi ruháját, hogy Viktorral együtt is megnézhesse a különböző fázisokat, és változtathasson rajta ő is amennyiben szükséges (elvégre ő is rajta van a képen:) Hálás vagyok, amiért ekkora szabadságot kaptam tőlük a kép megalkotásához, és végül csak néhány apróságon kellett változtatnom, hogy tökéletes legyen. Úgy vélem olyan grafikát kaptak kézhez, amelyet elképzeltek, és örömmel tesznek ki majd közös otthonukba.

Ezen a forró nyári hétvégén egy igazán különleges élményben volt részünk. Nagyon boldog vagyok, hogy én is hozzátehettem valamicskét, ehhez a csodálatos naphoz…de vajon lehetséges egyszerre vendégként részt venni és szolgáltatóként helytállni egy lakodalomban? Illetve érdemes kockáztatnunk?

Kezdjük az elején…

Lacit évekkel ezelőtt ismertem meg – egy helyen dolgoztunk egy rövid ideig – és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ma már nem csupán munkahelyi ismeretség a miénk. Ő az, akire bármikor számíthatok, legyen szó akármiről:) A legkülönfélébb emlékeket és sztorikat őrzöm vele kapcsolatban, de mind közül az egyik legkedvesebb az az, amikor fagyival várt az akarattyai vonatállomáson. Mert hogy nekünk ez az egyik közös ‘programunk’… a fagyizás 😀

Mind hallhattunk már különféle horror sztorikat azzal kapcsolatban, hogy mennyi kockázattal járhat a baráti körünkből felkérni valakit a különböző feladatok ellátásra az esküvő idejére. Ilyen például a barátból lett műsorvezető esete vagy, az unokatesó fotós ambícióinak támogatása… 🙂 sokszor könyebb és nem utolsó sorban költséghatékonyabb megoldásnak tűnhet, azonban nem lehetünk biztosak afelől, hogy valóban szívesen vesszük majd elő az évfordulón ezeket a remek képeket. 😀

A titok szerintem abban rejlik, hogy már az elején leszögezzük, mi az, amiből nem engedünk, és mi az ami nem baj, ha nem úgy sikerül. Véleményem szerint két olyan dolog van egy esküvő kapcsán, amiből nem érdemes engedni: az egyik a fotós és/vagy videós, a másik a catering (az egyik nektek fontos, a másik a vendégeiteknek…)

Jelen esetben azon baráti szolgáltatók táborát erősítettem, akik „lesz, ami lesz” alapon vettek részt az eseményen remélhetőleg mindenki legnagyobb örömére.

De ilyenkor rendszerint kipakolok, veszek egy hatalmas levegőt, a többi már jön magától:)

Rajzoltam cápakutatót, smink és stílustanácsadót, ikreket (őket láthatod oldalt a slide-ban:) és szép hölgyeket… és rengeteg érdekes beszélgetéssel lettem gazdagabb.