Zsuzsit és Tomit egy helyszínbejárás során ismertem meg, ahol én is jelen voltam, mint „kiállító” (az akkor készült rajzot egyébként a mai napig nagyon szeretem, ha van egy kis időtök megkereshetitek a portfólió oldalon).

Az esküvőjük ezután sajnos nem sokkal el is halasztódott, de Zsuzsi úgy gondolta, karácsonyra mindenképp szeretné meglepni Tomit és a családot valami cukisággal: így elkészülhetett egy közel sem szokványos karácsonyi pizsis kép a kutyusukkal, Otis-szal kiegészülve. (Ezt a képet pedig itt nézhetitek meg: www.szollosianna.hu)

Bevallom, ebben az időszakban olyannyira kiszámíthatatlannak éreztem mindent, hogy titkon úgy gondoltam, ebből bizony már nem is lesz semmi, de ahogy telt-múlt az idő… egyszercsak üzenetem érkezett:

„Megvan az új dátum, szabad vagy még?”

Mintha csak nekik találták volna ki azt a napot…:)

Zsuzsiék – mint utólag kiderült – nagyon szeretnek játszani és bolondozni, de nem csak ők, hanem a család és a barátok is:D ezért ők ketten és Viki, a ceremóniamester egészen elképesztő és mozgalmas programot állítottak össze a vendégek számára.

Különböző feladatok és kvíz várta a násznépet, és bizonyosan írhatom, hogy mindenki imádta őket.

A feladat része volt egy ‘pontgyűjtő tombola‘ (ezt láthatjátok a képen), amelyre pecséteket kellett gyűjteni: minden teljesített feladat után Vikinél lehetett jelentkezni, és ha sikerült mind az 5-öt megszerezni, akkor a kártyát eltehették emlékbe és helyette kaptak egy tombolaszelvényt. Az este folyamán pedig lehetett izgulni az ajándékok miatt, amelyet Zsuzsiék állítottak össze… 🙂

Ám pillanatok alatt fordul át a dolog valami fura szomorúságba, mert tudom, hogy nem lehetek ott mindegyiken és választanom kell.

Sajnos így történt ez most is. De még nem döntöttem el, hogy érdemes-e szomorkodnom miatta vagy sem… 🙂

Eredetileg azért kerestek meg, hogy rajzoljak a násznépnek a nagy napon, azonban egy másik pár gyorsabb volt náluk (erről a lakodalomról ITT olvashattok részletesebben) így az ő esküvőjükhöz nem lehettem ott. Vagy talán mégis?

Imádom, róla még később mindenféleképpen írok majd, mert megérdemli.

Emese – ő az esküvőszervező – kapcsolt össze Annával és Viktorral.

Különleges vendégkönyvet álmodtak meg: ehhez készítettem nekik egy digitális meseportrét, amelyből vászonképet csináltattak, így a vendégeik erre írhatták fel a nevüket és a jó kívánságaikat. Anna szerette volna ha a rajzon az esküvői ruhájukban örökíteném meg őket, így elküldte a ruhapróba során készített képeket, én pedig elkezdtem a firkálást. Néhány apróság kellett még a képre: a csokor, egy fátyol és némi fény és már készen is volt.

Ugyan már, dehogy csak ‘ennyi’:D

Annáék kaptak két tervet mielőtt nekiugrottam volna a kép kidolgozásának, hogy kiválaszthassák a rájuk legjellemzőbbet.

Ezek a skiccek (vázlatok) rendszerint egyáltalán nem tükrözik a végeredményt, csupán ahhoz adnak némi segítséget, hogy könnyebben el tudd képzelni mi hova és mekkorába kerül majd. íme a két terv:

Nem egyszerű a másik fejével gondolkodni, belelátni a gondolataiba, vagy átérezni az elképzeléseit, de kellő nyitottsággal csodálatos dolgok születhetnek. Hatalmas szerencse, hogy Anna és Viktor bíztak bennem és ezek után is úgy gondolták, hogy érdemes kivárni míg elkészülök.

Természetesen minden ellenőrző körben igyekeztem elrejteni Anna menyasszonyi ruháját, hogy Viktorral együtt is megnézhesse a különböző fázisokat, és változtathasson rajta ő is amennyiben szükséges (elvégre ő is rajta van a képen:) Hálás vagyok, amiért ekkora szabadságot kaptam tőlük a kép megalkotásához, és végül csak néhány apróságon kellett változtatnom, hogy tökéletes legyen. Úgy vélem olyan grafikát kaptak kézhez, amelyet elképzeltek, és örömmel tesznek ki majd közös otthonukba.