De mi van olyankor, amikor nincs támpont. Ilyenkor szerencsés módon mindig van valaki, aki segít és bízik benned. Hála Emesének mindig tudom, hogy jó emberekkel találkozom majd és nincs mitől tartanom.

Már említettem Anna & Viktor esküvője kapcsán, hogy ugyanarra a dátumra két pár is jelentkezett.

Nos 🙂 ők a másik páros: Kata és Gábor. Az ő esküvőjük összefoglalóját olvashatjátok.

A párok jellemzően vagy az egyik, vagy a másik szolgáltatásomat veszik igénybe. Van akinek csak grafikára van szüksége: nászajándékhoz, köszönőajándékhoz vagy a vendégkönyvhöz, míg mások ‘csak’ az esküvőn rajzolást kérik. Ők viszont úgy gondolták, érdemes lenne valami egyedi módon ötvözni a kettőt: így tettünk ebből is egy kicsit, meg abból is.

Elkészítehettem számukra a köszönőajándékhoz szükséges grafikát, és részt is vehettem a mesés lakodalmukon.

#köszönőajándék #hűtőmágnes

Katával az esküvő napjáig nem találkoztam, csupán e-maileken és telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Összecsiszolódásképp azt kérték, hogy készítsek kettejükről egy meseportrét, hogy hűtőmágnes formájában átadhassák vendégeinek a nagy napon.

#a nagy nap #esküvőnrajzolás

Mikor megérkeztem a helyszínre, akkor szembesültem vele, hogy nekem itt még bizony másznom kell… ám amikor felértem a hegy tetejére, megpillantottam Katát, akit épp a tesója, Dóri csinosítgatott. Annyira gyönyörű volt. Ahogyan a peremen állt, a szikrázó napsütésben, abban a hatalmas fehér szoknyában…

Ám pillanatok alatt fordul át a dolog valami fura szomorúságba, mert tudom, hogy nem lehetek ott mindegyiken és választanom kell.

Sajnos így történt ez most is. De még nem döntöttem el, hogy érdemes-e szomorkodnom miatta vagy sem… 🙂

Eredetileg azért kerestek meg, hogy rajzoljak a násznépnek a nagy napon, azonban egy másik pár gyorsabb volt náluk (erről a lakodalomról ITT olvashattok részletesebben) így az ő esküvőjükhöz nem lehettem ott. Vagy talán mégis?

Imádom, róla még később mindenféleképpen írok majd, mert megérdemli.

Emese – ő az esküvőszervező – kapcsolt össze Annával és Viktorral.

Különleges vendégkönyvet álmodtak meg: ehhez készítettem nekik egy digitális meseportrét, amelyből vászonképet csináltattak, így a vendégeik erre írhatták fel a nevüket és a jó kívánságaikat. Anna szerette volna ha a rajzon az esküvői ruhájukban örökíteném meg őket, így elküldte a ruhapróba során készített képeket, én pedig elkezdtem a firkálást. Néhány apróság kellett még a képre: a csokor, egy fátyol és némi fény és már készen is volt.

Ugyan már, dehogy csak ‘ennyi’:D

Annáék kaptak két tervet mielőtt nekiugrottam volna a kép kidolgozásának, hogy kiválaszthassák a rájuk legjellemzőbbet.

Ezek a skiccek (vázlatok) rendszerint egyáltalán nem tükrözik a végeredményt, csupán ahhoz adnak némi segítséget, hogy könnyebben el tudd képzelni mi hova és mekkorába kerül majd. íme a két terv:

Nem egyszerű a másik fejével gondolkodni, belelátni a gondolataiba, vagy átérezni az elképzeléseit, de kellő nyitottsággal csodálatos dolgok születhetnek. Hatalmas szerencse, hogy Anna és Viktor bíztak bennem és ezek után is úgy gondolták, hogy érdemes kivárni míg elkészülök.

Természetesen minden ellenőrző körben igyekeztem elrejteni Anna menyasszonyi ruháját, hogy Viktorral együtt is megnézhesse a különböző fázisokat, és változtathasson rajta ő is amennyiben szükséges (elvégre ő is rajta van a képen:) Hálás vagyok, amiért ekkora szabadságot kaptam tőlük a kép megalkotásához, és végül csak néhány apróságon kellett változtatnom, hogy tökéletes legyen. Úgy vélem olyan grafikát kaptak kézhez, amelyet elképzeltek, és örömmel tesznek ki majd közös otthonukba.

Ezen a forró nyári hétvégén egy igazán különleges élményben volt részünk. Nagyon boldog vagyok, hogy én is hozzátehettem valamicskét, ehhez a csodálatos naphoz…de vajon lehetséges egyszerre vendégként részt venni és szolgáltatóként helytállni egy lakodalomban? Illetve érdemes kockáztatnunk?

Kezdjük az elején…

Lacit évekkel ezelőtt ismertem meg – egy helyen dolgoztunk egy rövid ideig – és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ma már nem csupán munkahelyi ismeretség a miénk. Ő az, akire bármikor számíthatok, legyen szó akármiről:) A legkülönfélébb emlékeket és sztorikat őrzöm vele kapcsolatban, de mind közül az egyik legkedvesebb az az, amikor fagyival várt az akarattyai vonatállomáson. Mert hogy nekünk ez az egyik közös ‘programunk’… a fagyizás 😀

Mind hallhattunk már különféle horror sztorikat azzal kapcsolatban, hogy mennyi kockázattal járhat a baráti körünkből felkérni valakit a különböző feladatok ellátásra az esküvő idejére. Ilyen például a barátból lett műsorvezető esete vagy, az unokatesó fotós ambícióinak támogatása… 🙂 sokszor könyebb és nem utolsó sorban költséghatékonyabb megoldásnak tűnhet, azonban nem lehetünk biztosak afelől, hogy valóban szívesen vesszük majd elő az évfordulón ezeket a remek képeket. 😀

A titok szerintem abban rejlik, hogy már az elején leszögezzük, mi az, amiből nem engedünk, és mi az ami nem baj, ha nem úgy sikerül. Véleményem szerint két olyan dolog van egy esküvő kapcsán, amiből nem érdemes engedni: az egyik a fotós és/vagy videós, a másik a catering (az egyik nektek fontos, a másik a vendégeiteknek…)

Jelen esetben azon baráti szolgáltatók táborát erősítettem, akik „lesz, ami lesz” alapon vettek részt az eseményen remélhetőleg mindenki legnagyobb örömére.

De ilyenkor rendszerint kipakolok, veszek egy hatalmas levegőt, a többi már jön magától:)

Rajzoltam cápakutatót, smink és stílustanácsadót, ikreket (őket láthatod oldalt a slide-ban:) és szép hölgyeket… és rengeteg érdekes beszélgetéssel lettem gazdagabb.